Mindannyian nagyon jól ismerjük a könyörgő kutyaszemeket. Legyen szó a zsebünkben elrejtett jutalomfalatról vagy a kimaradt délutáni séta pótlásáról, kutyáink nagyon jól tudják, hogyan manipulálhatnak minket.
Szinte senki nem tud ellenállni a csillogó kutyaszemekek és az ártatlan pofinak. Legtöbbünk azonban bele sem gondol, hogy milyen evolúciós fejlődés áll a jelenség hátterében.
Madisen Omstead, a Pennsylvania Egyetem kutatója a jelenség mögötti fejlődést tanulmányozta. Egészen pontosan a farkasok és a kutyák arcizmai közötti eltéréseket. Az elmúlt 30 ezer évben, amióta a kutyákat házasítottuk, természetesen sokat fejlődtek és idomultak a teljesen megváltozott életmódhoz és környezethez. Ennek részeként pedig bizony arcizmaik is nagy fejlődésen mentek keresztül.
Mindezek közül most a szemhéjemelő izmokat emelnénk ki, hiszen ezek felelnek a fent említett kiskutya szemekért. Ezen izmokat vizsgálva pedig jelentős eltéréseket találhatunk a farkasok és a kutyák között.
A farkasok esetében ugyanis a lassan rángatózó izomrostok dolgoznak nagyobb arányban. Ezzel szemben a kutyáknál a gyorsan rángatózó izomrostok a jellemzőbbek – ugyanúgy, ahogy nálunk embereknél is.
Mindez nem csak az arcizmok változását, hanem az ember és kutya közötti kommunikáció fejlődését is magával hozta, hiszen a kutya és ember arcizmai közötti hasonlóságok azt is jelentik, hogy mi is könnyebben tudjuk értelmezni kutyánk arckifejezését. Még az ember legközelebbi rokonánál, a csimpánzokénál is könnyebben tudjuk felismerni kutyánk érzéseit.
Érdekesség, hogy a kiskutya szemek emberekre való hatásait is vizsgálták már. Juliane Kaminski, a Portsmouth Egyetem kutatója állatmenhelyeken vizsgálta az otthonra váró kutyákat, azok látogatókkal való interakcióit, valamint az örökbefogadás gyorsaságát.
És bizony itt is megállapítható volt, hogy a könyörgő kutyaszemek ösztönösen felismerhetők és értelmezhetők számunkra. Ugyanis minél gyakrabban mutatott adott kutya szomorú arckifejezést – a fent említett szemhéjemelő izom segítségével – annál hamarabb talált gazdira.
Összességében elmondható tehát, hogy sem a kutyások, sem a kutya nélkül élők nem immunisak a könyörgő kutyaszemekkel szemben. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy hozzánk hasonló mimikájukkal a kutyák érzéseit ismerjük fel a legkönnyebben. Ezen érzések értelmezése pedig erősen hatással van döntéseinkre és kutyákkal való viselkedésünkre is.