August 11, 2022
Elkötelezett kutyatulajdonosként kiskedvenced valamely életszakaszában már szembesülhettél a kézrágcsálási szokással. Egyes kutyák hamar kinövik, mások azonban felnőtt korukban is folytatják a kellemetlen viselkedést.
De miért rágja a kutya a kezem és hogyan lehet leszoktatni róla a kutyust? Mikor számít agresszív fellépésnek és mikor játéknak? A cikkből kiderül!
A szeretet jele, ha a kutyád a kezedet rágja?
Magától leszokhat-e a kutya a kézrágcsálásról?
Mi a különbség a játékos és az agresszív kézharapdálás között?
Hogyan szoktassam le a kutyámat a kézrágásról?
Miért rágja a kutya a kezem?
A kutyák kézrágcsálása egy teljesen normális szocializációs folyamat, amelyet nemcsak az ember felé, de ebtársaik felé is gyakorolnak. Így „ízlelik meg” a világot, fejezik ki boldogságukat vagy frusztrációjukat.
Bizony, létezik az agresszív harapás is, ám jóval távolabb áll attól, amit a kutyák szimplán kedvességből művelnek. A félreértések és az állat rossz megítélése ezeknek az összekeveréséből adódik. Ám mindegyik kellemetlen szokás kezelhető és kis odafigyeléssel elhagyható.
A szeretet jele, ha a kutyád a kezedet rágja?
Van abban némi féligazság, hogy a kézrágcsálás a szeretet jele, de nem teljesen fedi a valóságot. A rágcsálás tulajdonképpen egy megnyugtató tevékenység, ha izgatottá válik a kutyus.
Nagyjából ahhoz kell hasonlítani, mintha izgatottságodban fel-alá járkálnál, lengetnéd a karodat, vagy tördelnéd az ujjaidat. Mivel a kutyáknál a száj a „kéz”, ezért ők izgalmi állapotban azt aktivizálják feszültséglevezetésként.
Teljesen ösztönös folyamat, amiről általában leszoknak a kutyák. De ha mégsem, akkor sem kell pánikba esni, hiszen vannak kíméletes és hatékony módszerek, amelynek segítségével elfelejthető ez a kellemetlen szokás.
Honnan ered a rágcsálás?
A rágcsálás egészen kölyökkorig vezethető vissza. Kéz hiányában a kutyák szájukkal és nyelvükkel fedezik fel a körülöttük élő világot. Míg a csecsemők többnyire a kezükkel tapogatják, simogatják a tárgyakat és az élőlényeket, addig a kölyökkutyák mindent megrágcsálnak.
Az első rágcsálást saját testvéreiken próbálják ki. Ha megfigyeled a kipattant szemű alomtársakat, akkor a napot az evés mellett játékos hancúrozással töltik, amelyben jócskán akad egy-egy harapdálás. Nem kell megijedned, ha egy-egy kicsi felnyüszít, hogyha a másik erősebben megcibálta, hiszen így jelzik egymás felé a testvérek: „legyél óvatosabb, ez fájt nekem és nem akarok így játszani!”.
Egy egészséges kölyökkutya már az alomban megtanulja a határokat, és tudja, milyen erősségű harapás okoz fájdalmat és mi fér bele a kedves csipkelődés kategóriába.
Az alomból kikerülve a szokását az új családjánál, az új falkában, vagyis Nálad folytatja. Egy fiatal kutya tekintetében a kézrágcsálás, a ruha cibálás tehát az izgatottság, boldogság jele, egyfajta játékra hívás és figyelemfelkeltés. Egyes esetekben egyszerű unaloműzés is lehet, ha nem biztosítasz a számára megfelelő kutyajátékot, amit rágcsálhat.
A kézharapdálás kialakulásában (illetve meg nem szűnésében) az is szerepet játhat, hogy héhány gazdi egyszerűen csak „hibásan” játszik a kölyökkutyával. Ahelyett, hogy kutyajátékot, kötelet vagy más eszközt használna az állattal való játék során, a saját karját és kezét lengeti az újdonsült kedvenc előtt.
A fogékony időszakban cseperedő kölyök pedig onnantól kezdve úgy fog tekinteni gazdája kezére, mint egy nagyon izgalmas játékforrásra.
Magától leszokhat-e a kutya a kézrágcsálásról?
A kutya vérmérsékletétől, illetve szocializációjától függ, hogy magától leszokik-e a rágcsálásról. Megfigyelések szerint azok a kutyák, akiket nem választottak el túl korán az alomtól, illetve rendszeres időközönként játszanak fiatalabb korban más kutyákkal, hamarabb leszoknak a kézharapdálásról.
A kutyák ugyanis megtanítják egymásnak a határokat. A játék hevességében elcsattanó egy-egy erősebb harapás nem marad megtorlatlanul. A sértett fél hangos vonyítással jelzi a harapó társának, hogy fájdalmat okozott neki, egy percre félre is vonul a játékból, hogy megnyugtassa magát.
A harapós kutya ezt érzékeli, „szégyelli magát”, képes mérlegelni, hogyha szeretné folytatni a játékot, akkor visszább kell venni a harapás erősségéből. Észre se veszed ezeket a fajta apró kutyakommunikációkat, de az ebek egymást tanítják meg arra, hogyan kell megfelelően viselkedni a rögtönzött falkában.
Más a helyzet olyan kiskedvencek esetében, ahol nincs lehetőség kutyaközösségbe menni. Ott bizony a gazdának kell odafigyelni, hogy a bosszantó rágcsálásról lenevelje a kutyust, mielőtt felnőtté cseperedik. Hiszen onnantól már nehezebb dolga lesz.
Mi a különbség a játékos és az agresszív kézharapdálás között?
A rágcsálás számodra megszokott lehet kiskutyádtól, azonban mások számára félelmet kelthet. Gondolj csak bele, milyen érzéseket válthat ki, amikor a szomszédod vagy a barátaid belépnek az ajtón, hirtelen megjelenik egy kutya és elkezd a kezükért kapkodni!
Egy idegen számára, aki nem ismeri az állatot, egy ilyen kutyareakció félelmetes lehet. Nem beszélve arról, hogyha a kiskedvenced megcsinálja ezt egy felnőttel, akkor a gyerekeket sem kerüli el. Márpedig egy gyerek számára egy idegen kutya mindig félelmetesebb, főleg, ha felé kap.
Ezért is nagyon fontos, hogy kölyökkorban összeszoktassuk a kutyát a gyerekekkel.
De ha új háziállat érkezik hozzád, ráadásul egy éves kor után, akkor biztos neked is ijesztő lehet, ha egyből ráveti magát a kezedre. Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis markáns eltérések vannak a kedves és a harcias kézharapdálás között.
Nézzük meg, milyen alapvető különbségek vannak agresszív és játékos rágcsálás között!
Játékos rágcsálás
A játékos rágcsálás egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a kutya teste és pofájának mimikája laza, fesztelenség jellemzi. Farkát a rágcsálás közben csóválja, szemei szelídséget vagy boldog izgatottságot tükröznek. (A különböző farokcsóválások jelentéséről itt olvashatsz bővebben.)
A mozdulatok szelídek, a rágás tempója lassú és óvatos. A harapás nem erős, nem okoz fájdalmat, inkább csipkedésekre emlékeztet. Megfelelő módszerrel könnyen leszoktatható róla kedvenced.
Agresszív harapás
Az agresszív viselkedés jóval feltűnőbb és ijesztőbb a játékos kézharapdáláshoz képest. A kutya teste nyílként megfeszül, esetenként megfigyelhető a támadóállás.
A fogak és az íny kivillan a vicsorgás miatt. Ilyenkor „vérben forog” az állat szeme, zavarodottságot tükröz. A harapás gyors és kemény, a fogak mélyen a bőrbe mélyednek és fájdalmat okoznak.
Az agresszív viselkedés fokozott türelemmel kezelendő és már az elején ajánlom szakember segítségét kérni, hogy a kutyádat leszoktasd róla.
Hogyan szoktassam le a kutyámat a kézrágásról?
Ahogy korábban írtam róla, hogyha kiskedvencedet hamar elszakították az alomtól vagy nem került kutyaközösségbe, akkor Neked kell megtanítanod, hogyan szokjon le a kézharapdálásról.
Előre leszögezném, hogy a durva kiabálás, az állat megütése vagy leszidása nem megoldás! Nagyjából olyan, mintha a gyerekedet azért büntetnéd meg, mert odamegy hozzád és azt kéri, játssz vele. Csakis türelemmel, megértéssel és következetesen lehet leszoktatni a kutyust a rágcsálásról.
De nézzük, milyen módszerek segíthetnek!
Alomtárs
Lényegében kutyád életében helyettesítened kell a falkatagokat, akikkel a játékszabályokat megtanulják.
- Amikor kutyád izgatottan rád veti magát és elkezdi harapdálni a kezedet, akkor, ahogyan alomtársai is tették korábban, hangosan jajdulj fel és távolodj el tőle néhány méterre nagyjából fél percig.
- Óvatosan menj vissza hozzá, kezdj el vele játszani, és ha újra szájába veszi a kezedet, akkor ismételd meg a fentieket!
- A lényeg, hogy folyamatosan játssz kiskedvenceddel és csak akkor adj ki magadból hangot, valamint távolodj el, ha elkapja a kezedet! Ha oda megy hozzád és érdeklődve megszagolja vagy megnyalja a tenyeredet, dicsérd meg!
- Ha a kiabálásra esetleg rá se hederít, akkor a távolságtartás mértékét kell növelni. Minden egyes újabb rágcsálást követően dugd el a kezedet a hátad mögé, majd távolodj el tőle! Ha folyamatosan követ és keresi a kezed, akkor menj be a házba vagy egy másik szobába és csukd rá az ajtót!
- Egy fél perc múlva térj vissza kutyusodhoz és buzdítsd arra, hogy folytassátok a játékot! Ha újra neki fog a harapdálásnak, ismételd meg a fenti lépéseket!
Bár hosszadalmasnak tűnhet a módszer, de a kutyád így fogja megérteni, hogy a játék közben neked nem esik jól a rágcsálás.
Kedvenc játék
A másik módszer, hogy a kezedről átszoktatod egy kedvenc játékára. Amikor kutyád érdeklődést mutat a kezed iránt, ne kapd el, csak tartsd ernyedten, mint, aki észre sem veszi, hogy ott lenne!
Közben a másik kezeddel vedd elő kutyád kedvenc játékát és rázd meg előtte vagy csipogtasd meg, ha hangot ad ki! A hirtelen mozdulatokra és az éles hangokra kiskedvenced fel fog figyelni és nem fogja érdekelni az „élettelen” kezed.
Ha többször eljátszod ezt a módszert, kutyád már eleve a játékkal a szájában fog érkezni hozzád, hogy játszál vele.
Keserű vagy savanyú íz
Kevésbé kedvelt leszoktatási módszer a kutyáknál, de hasonló hatékonysággal bír, mint a korábbi eljárások.
Kend be a kezedet citromlével vagy grépfrút levével és hagyd, hogy kiskedvenced lenyalja róla, amikor nekilát a harapdálásnak!
Vélhetően egyből elmegy a kedve a további csipkelődéstől. Fontos, hogy csak a kutya egészségére ártalmatlan anyagokat használj a kezeden, tehát kerüld a vegyszereket, illetve az állatok számára káros gyümölcsök és ételek leveit!
Összegzés
Természetesen, ha téged nem zavar a kutyusod apró csipkedése, akkor nem szükséges leszoktatnod a kézrágcsálásról.
Azonban, ha élénk társasági életet élsz és megfordul nálad jó pár vendég, akkor érdemes megfontolni a leszoktatást, hogy ne okozzon kellemetlenséget vagy félreértést másoknál.
A legjobb azonban, ha kiskedvenced fiatalon elviszed kutyaközösségekbe, ahol magától megtanulja a korlátait és még jól is érzi magát.
