Ellés után: Miért viszi el a kutya a kölykeit?

Miért viszi el a kutya a kölykeit

Bár az ember nagyvonalúan a teremtés koronájának hívja magát, nem szabad elfelejteni, hogy ösztön szinten nagyon is hasonlítunk az állatokra. A testi felépítésünk és az agyi kapacitásunk miatt összetettebb dolgokra vagyunk képesek, mint a Föld egyéb lakói. De az ösztöneink hasonlóképpen működnek, ezek közül pedig a legfontosabb az utódokról való gondoskodás.

Miért hordja el egyik helyről a másikba az anyakutya a kicsinyeit?

Egy kutya érzékei jóval kifinomultabbak, mint az emberé, igaz ez mindenekelőtt a szaglásra és hallásra. Ez a kiváló érzékelés pedig az ösztönök szintjén is érezteti hatását. Az, hogy a kutya a szájában tartva egyik helyről a másikba cipeli a kölykeit, azért történik, mert biztonságban akarja tudni őket.

Miért viszi el az anyakutya a kölykeit? : Kaff története

Miért horja el az anyakutya a kölykeit

Had éljek egy személyes példával. Nagypapámnak volt egy gyönyörű Vizslája, aki Kaff névre hallgatott, a 80’-as évek végén járunk, akkor ez egy kedvelt, és viszonyleg jól értékesíthető fajta volt.

Első ellésekor kilenc gyönyörű kutyusnak adott életet, melyeket fotó alapján is értékesíteni lehetett osztrák gazdiknak. Valamiért feléjük nagyon is kedvelt volt akkoriban a vizsla. A leendő vásárlók tizenhat hetes korukban jöhettek a kutyákért.

Akkoriban nemhogy okostelefon, de még vezetékes sem volt felénk, levélben beszéltük meg, hogy körülbelül mikor fognak jönni az új gazdik a kutyákért. A lényeg, hogy nem tudtuk a vevők pontos érkezését.

Olyan délelőtt tizenegy óra lehetett, amikor Kaff furcsán kezdett viselkedni, először nyüsszögött, aztán fel-alá szaladgált az udvaron. Majd, mint aki hirtelen elhatározásra jut, határozottan és ellentmondást nem tűrően levitte szájában a kicsinyeit a pincébe.

Nem sokkal később, délután egy órakor csöngettek az ajtón, megjöttek a vásárlók, hogy elvegyék Kafftól a kölykeit. Vajon véletlen volt az anyakutya különös viselkedése? Kötve hiszem.

Magyarázat Kaff viselkedésére

Egy állat érzékei jóval kifinomultabbak, mint az embereké, ez eddig rendben is van. Olykor azonban ez nem csak a szaglásukra vagy a hallásukra igaz, hanem arra is, hogy jobban megérzik a veszélyt, ami les rájuk.

Zárójelben jegyezzük meg, hogy ezért vonulnak el az állatok, amikor közeledni érzik életük véget. Ha úgy tetszik, sokkal inkább alkalmasak a jövőbe látásra, mint mi, emberek.

Az idegrendszerük nagyon is kifinomult, viszont a cselekvőképességük sajnos korlátozottabb, mint a miénk. Így jobb híján a szájukban tartva cipelik azt, ami fontos számukra. Ez egyébként prózaibb dolgokban is megnyilvánul, mint kedvenc játékaik, vagy a csont elásása.

Nem csak a kutya cipeli el a kölykeit

Oroszlán kölykét viszi a szájában.

A főemlősök a karjaikba zárva teszik ugyanezt. A csimpánz vagy a gorilla látszólag minden ok nélkül emeli fel a fűből játszadozó gyermekét és teszi át azt egyik helyről egy másikra.

Nem unalmából csinálja mindezt, hanem azért mert veszélyt, de talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy a veszélynek a lehetőségét érzékeli. Lehet ez egy oda nem illő szag, egy különös zaj, vagy akár egy furcsán logó ág, ami korábban nem volt a környezetének a része.

Nem csak a főemlősökben, de minden állatban, így a kutyákban is hihetetlenül erős az óvó, féltő ösztön, ha a kicsinyeiről van szó, ezért néha számunkra furcsa dolgokat művelnek.

Biztonság minden eszközzel

Egy egészséges anyuka nem cipeli egyik helyről a másikra a gyermekét, legfeljebb akkor, ha a karjai közt akarja megnyugtatni. Ez annak köszönhető, hogy nem csak a félelem lehetséges forrásait érzékeljük, de azt is fel tudjuk mérni, hogy mennyiben tudunk védekezni ellene és mennyiben valós a veszély.

Ezzel szemben egy kutya jóval kiszolgáltatottabb helyzetben van. Velünk ellentétben kevesebb lehetősége van arra, hogy megóvja kicsinyeit a rájuk leselkedő veszélytől.

Egy szag, egy hang, amit az ember a maga eltompult érzékeivel nem észlel bőven elegendő arra, hogy a kutya reflexei működésbe lépjenek, és számra biztonságosabb helyre vigye el a kölykeit.

A kutyáknál akárcsak az embereknél az önfenntartás mellett az egyik legfontosabb ösztön, hogy gondoskodjanak az utódiakról is, aminek a legfontosabb eleme, hogy mindig biztonságban tudják őket. Mivel nem tehetnek mást, így ők cipelik a kicsinyeiket.

Miért teszi le elém a kutya a kölykét?

Miért teszi le elém a kutya a kölykét

A kutya falkában gondolkodik. Amíg számodra a kutyusod csupán a kis kedvenced, addig viszont ez a kapcsolat úgy fest, hogy a kutyádnak te nem csak egy édes kis gazdi vagy, hanem egyúttal falkavezér is.

Ha az újszülöttjeit leteszi eléd a kutyád, azt a maximális bizalom jeleként könyveld el. Azért teszi ezt, mert aggódik, félti őket, és úgy gondolja, hogy nálad biztonságban lesznek, magyarul rád bízza őket.

Ha ilyen történik veled, azt is aláírhatod, hogy jó kutyatartó vagy, elégedett lehetsz magaddal.

Összegzés

Az anyakutyáknál időnként megfigyelhető furcsa szokás, hogy a kölykeiket látszólagos ok nélkül, egyik helyről a másikra cipelik, koránt sem véletlen.

Mindez azért történik, mert veszélyt érzékelnek – ez lehet valós és nem valós –, így úgy döntenek, hogy biztonságosabb helyre fektetik le a kicsinyeiket.

Ami fontos, hogy ilyenkor ne avatkozz közbe, ne vidd vissza kutyákat a szerinted ideális helyükre, bízd az anyukára a dolgot.

March 27, 2022

További érdekességek

Hírlevél

A hírlevélre való feliratkozással elfogadom az Adatvédelmi szabályzatot.