Hogyan kommunikálnak a kutyák egymással? [És az emberekkel]

Hogyan kommunikálnak a kutyák egymással [És az emberekkel]

Bizonyára mindnyájan gondoltunk már arra, hogyan kommunikálnak a kutyák egymással és milyen jó lenne megérteni négylábú kedvencünk “nyelvét”. Vajon az új kutya a parkban barátsággal fordul a mi kutyusunk felé, vagy fenyegetően indul meg irányába?

A fülek mozgatás és elfordítása csak azt jelenti, hogy valamilyen zaj felkeltette kutyánk érdeklődését, vagy valami több is van a dologban?

Ha megértjük hogyan kommunikálnak egymással a kutyák, sokkal figyelmesebb és jobb gazdivá válhatunk.

Hogyan kommunikálnak a kutyák egymással?

Hogyan kommunikálnak a kutyák egymással?

A kutyák kommunikációja (mint a legtöbb állaté) javarészt testbeszéddel zajlik. Sokat el tudnak mondani egymásnak azzal, hogy hogyan tartják a fülüket, vagy milyen módon mozgatják a farkukat. Az összetett kutyakommunikációban azonban néhány hangjelzés is kulcsfontosságú szerepet játszik.

A kutyák ezt a közös nyelvet a veleszületett tudás és a tanulás keveréke révén értik meg. Kicsit úgy, mint ahogy az emberek értelmezik egymás arckifejezéseit és nonverbális kommunikációját. Születésünktől fogva el tudjuk dönteni valakiről, hogy szomorú vagy boldog-e, de csak hosszas tanulás és embertársaink megfigyelése révén vállunk képessé arra, hogy a beszélgetőpartnerünk hangulatában beállt legapróbb változásokat is észrevegyük.

A kutyánk testbeszédének megértése azonban nem természetes számunkra, emiatt sokan félreérthetik kedvencük testbeszédét: a csóváló farok például nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya boldog.

Ez a félreértés potenciálisan veszélyes helyzetekhez is vezethet, ha egy stresszes, ideges kutyáról azt gondoljuk, hogy vidám és örül nekünk.

A kutyakommunikáció három fő kategóriája

A kutyakommunikációnak három fő csoportja van, aszerint, hogy a kommunikációban résztvevő állatok melyik érzékszervünket használják fel az információ fogadására.

A legfontosabb kommunikációs forma a testbeszéd, ilyenkor a “párbeszédben” résztvevő kutyák látásukat használják, ennek a fő információátadási formának kiegészítője a szagokkal és hangokkal történő kommunikáció.

1. Testbeszéd

Hogyan kommunikálnak a kutyák egymással: Testbeszéddel.

A testbeszéd létfontosságú, amikor a kutyák beszélgetnek egymással. Kommunikációjuk nagy részét vizuális jelzéseken keresztül végzik. Sok közszájon forgó tévhit van a kutyák kommunikációjával kapcsolatban, különösen, ha a testbeszédről van szó.

Például a kutyák (és egyébként a farkasok) domináns és alárendelt szerepenként változó testbeszédét már az a kutató is megcáfolta, aki eredetileg megalkotta ezt az elméletet. A kutyák testbeszéde tehát nem tartozik sem a domináns, sem az alárendelt kategóriába.

De nézzük is meg, hogy milyen gyakori formái vannak a testbeszédnek, és hogy mit is tanulhatunk ezekből gazdiként!

Fejtartás

Általában elmondható, hogy a kutyák arra fordítják fejüket, amerre menni szeretnének, vagy amerről veszélyt sejtenek, de ennél több információt is át tudnak adni fejtartásukkal:

  • Ha egy kutya fenyegetőnek szeretne látszani közvetlenül abba az irányba néz, ahol a vélt vagy valós veszélyt látja. Ilyenkor igen gyakori a vicsorgás, amelynek célja, hogy a kutya megmutathassa fegyvereit, vagyis a fogait.
  • Ha egy kutya elfordítja a fejét egy társától, ez a bizalom jele: ilyenkor nem gondolja a másikat veszélyesnek, ezért nem “tartja őt szemmel”, hanem megbízik benne, hogy nem fog rátámadni.

A száj alakja

Mindenki tudja, hogy a vicsorgó kutya nem boldog kutya. A száj alakja azonban sok mást is elárulhat.

  • Ha a kutya szája laza, kissé nyitott (esetleg nyelve is kilóg) az a nyugalmat jelenti.
  • Ha a kutya szája csukott, de ajkaji eltakarják a fogait és a nyelvét is. Az általában a figyelem, az érdeklődés vagy a helyzetértékelés jele. Ilyenkor a kutya füle és feje is gyakran mereven egy irányba mutat.
  • Az ajkak behúzása vagy elhúzása, és ezáltal a fogak és az ajak megmutatása egy figyelmeztető jel. Ilyenkor a másik kutya vagy távozik, vagy valamilyen “engesztelő” jelet mutat, hogy elkerülje a konfrontációt.
  • A hátrahúzott ajkak arra szolgálnak, hogy a hátsó fogakat is megmutathassa a kutya, ez szintén az agresszió jele.
  • A vicsorgáson felül egyes kutyák “mosolygást” is produkálhatnak, ami a vicsorgás ellentétének tekinthető. Ez a barátság és a bizalom jele, még akkor is, ha a fogak technikailag kilátszódnak.

Ásítás

Az emberekhez hasonlóan a kutyák is ásítoznak, hogy ébren tarthassák magukat.

Ők akkor is ásítanak, ha stressz alatt állnak, de megnyugtató jelként is használják,  ha egy másik kutya agresszív jelekkel fenyegeti őket.

Az ásítás, amelyet az agresszortól elfordított fej kísér leggyakrabban békítő szándékú.

Szemek

Nem mindegy, hová néz a kutya, de a szemkontaktus a közhiedelemmel ellentétben nem minden esetben az agresszió jele.

Egy tekintet sok mindent elárul, de kutyák esetében nem mindig egyszerű eldönteni, hogy pontosan mi jár a fejükben.

Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy ha egy kutya bámul valamit, akkor érdeklődő vagy bizonytalan. Egy nyugodt kutya tekintete (akár csak egy nyugodt emberé) könnyedén mozog.

A kutyák érzelmi állapotukat tudtunkra és társaik tudtára tudják adni “lágy” vagy “kemény” tekintettel. A lágy tekintetet akkor használják, ha nyugodtak és nem érzik fenyegetettnek magukat. A kemény tekintet pedig feszültséget és nyugtalanságot érzékeltet.

  • A közvetlen szemkontaktust leggyakrabban fenyegetésre használját a kutyák.
  • Ha a közvetlen szemkontaktust az egyik kutya megtöri, az leggyakrabban engesztelő jelzés társa felé, ehhez szinte minden esetben a fej elfordítása is társul.
  • A sűrű pislogás megnyugtató gesztus a másik kutya felé.

Farok

A kutyák testbeszéddel történő kommunikációjának talán legfontosabb eleme a farokmozgás (vagy éppen annak hiánya).

Ha a farokmozgást vizsgáljuk, nem elég magukat a mozdulatokat figyelembe vennünk, hanem a kutya fajtáját és az arra a fajtára jellemző speciális mozgásokat is ismernünk kell, amikor meghatározzuk, hogy az egyes farokpozíciók mit jelentenek valójában.

Egyes fajták, mint például az ausztrál rövidfarkú pásztorkutya rendkívül rövid farokkal születnek, más fajták, mint például a Pembroke Welsh Corgi, teljesen farok nélkül jön a világra így az ő esetükben ez a kommunikációs forma nem működik.

A legfontosabb farokkal végzett kommunikációs jelek:

  • A magasra tartott farok a magabiztosság és a figyelem jele.
  • A lefelé tartott de laza, nem megfeszített farok azt jelenti, hogy valami felkeltette a kutya figyelmét.
  • Az egyenesen és mereven kinyújtott farok azt jelenti, hogy a kutya fenyegetve érzi magát.
  • Ha a farok a vízszintesnél alacsonyabban van tartva, de még mindig bizonyos távolságra eláll a lábaktól, a kutya nyugodt.
  • A lábak közé húzott, merev farok félelmet és bizonytalanságot jelent.
  • Az enyhe farokcsóválás köszönést jelent.
  • A gyorsan és szélesen csóvált farok a barátságot, és a boldogságot fejezi ki.

Egyes megfigyelések szerint a kutyák balról jobbra csóválják a farkukat, amikor idegenekkel érintkeznek, és ellentétes irányban, jobbról balra, ha általuk ismert kutyákkal vagy emberekkel találkoznak.

A farokcsóválásról bővebben ebben a cikkünkben találsz hasznos információkat.

Fülek

A fülek szintén fontos eszközök a kutyák kommunikációjában. A kutya fülének formája azonban szerepet játszhat abban, hogy hogyan működik ez a kommunikáció.

Egyes ebek a fajtájukból adódóan például egyáltalán nem képesek a fülüket olyan módon mozgatni, hogy az alkalmas legyen kommunikációra.

  • A felálló fülek gyakran az éberség jelei.
  • A merev, de hátrahúzott fülek az agresszió vagy a félelem jelei lehetnek.
  • A kutyák gyakran lapítják le a fülüket konfliktusra számítva, mivel nem akarják, hogy a másik kutya megharapja azt.

Nyalogatás és szaglászás

A nyalogatásnak több oka és jelentése van, ezért nem szabad egyszerűen a szeretet megnyilvánulásaként értelmezni.

  • Az egymással ismerkedő kutyák üdvözlésképpen megnyalhatják egymás pofáját, majd megszaglászhatnak minden olyan nyálkahártyát, ahol a legerősebb a szagok koncentrációja (pl. száj, orr, fenék).
  • A párzás során mutatott viselkedésre jellemző, hogy a nyalogatás erőteljesebb és hosszabb, mint az üdvözlés során alkalmazott verzió.
  • A nyalogatás információt közvetíthet a dominanciáról, a szándékokról, a lelkiállapotról, és az ásításhoz hasonlóan elsősorban békítő hatású viselkedés.
  • Minden ilyen viselkedés tartalmaz a kölyökkutyákra jellemző cselekvési formákat, így a nyalogatás is. A kölykök a tisztálkodási folyamat részeként nyalogatják magukat és testvéreiket, melynek során erősítik az egymás közötti kötődést. Az élet későbbi szakaszában a nyalogatás már nem tisztálkodási funkció, hanem a barátságosságot jelző gesztus.
  • Stresszhelyzetben a kutya megnyalhatja a saját ajkait, vagy lehajolhat, és megnyalhatja a mancsait, a testét vagy lábait. Ilyenkor ezzel a tevékenységgel igyekszik megnyugtatni magát.

Testtartás

A kutyák sokféleképpen kommunikálhatnak a testtartásunkkal is.

  • A görnyedt testtartást általában “játékhajlongásnak” nevezik, és azt jelzi, hogy a kutya játszani akar.
  • A felborzolt szőrzet gyakran jelzi az agressziót.
  • Ha a kutya úgy ül, hogy közben egyik lábát egy kissé felemeli az leggyakrabban a stressz jele, de békítő szándékot is jelezhet egy másik kutya felé.

2. Vokális kommunikáció

Vokális kommunikáció.

A kutyák (hasonlóan a farkasokhoz) különböző hangok segítségével is képesek kommunikálni. Ezek két kategóriába sorolhatók: nagy hatótávolságú és rövid hatótávolságú.

Mint azt már korábban láttuk, a kutyák elsődleges kommunikációs formája a testbeszéd, melyet a vokális (hangokkal történő) kommunikáció csak kiegészít.

Ez a kommunikációs forma segíti a kutyákat abban, hogy létfontosságú információkat adjanak át akkor is, ha nem látják egymást.

Mit fejez ki a kutya az ugatással?

  • Az ugatásnak sokféle formája van: ha a kutyus gyorsan ugat, akkor meglepetést vagy veszélyhelyzetet jelez,
  • A folyamatos, lassú ugatás gyakran az agressziót fejezi ki, ilyenkor a kutya tudja, hogy veszély közeledik felé, és jelzi, hogy készen áll felvenni vele a harcot!
  • Sok kutya boldogságában is ugathat, például ha meglátja egy kedves ismerősét.
  • A morgás jellemzően agressziót jelent, de a magasabb hangú morgás a meglepetés jele is lehet. (Ez közelebb áll a csaholáshoz, mint a mély hörgéshez.)
  • Egyes kutyák játék közben is moroghatnak, de ez általában szintén magasabb hangfekvésű.
  • A vonyítás szintén gyakori kommunikációs forma a legtöbb kutyánál. Általában azt jelzi, hogy kutya magányos és társra van szüksége, de olyan kutyák is vannak, akik egyszerűen “szórakozásból” vonyítanak.
  • Ha két-három vakkantást egy hosszabb vonyítás követ, az azt jelenti, hogy a kutya elszigetelt és nagyon magányos, ilyenkor egy másik kutya hangjelzését várja.
  • A nyüszítés is többféle dolgot jelenthet. Az emberek általában félelemként értelmezik, de jelezhet valami mást is. A mély hangú nyüszítés például az izgalom jele is lehet: a halk, hosszan tartó nyüszítés a félelem vagy a fájdalom jele.
  • A morgással kevert mély hangú nyüszítés az izgalmat vagy a boldogságot jelenti.
  • A gyors, hangos, magas hangfekvésű nyüszítés, amely gyakran egy gyerek sírására emlékeztethet bennünket annak a jele, hogy a kutyát valamilyen hirtelen, váratlan fájdalom érte.
  • Az elnyújtott, hosszan tartó hangos nyüszítés a félelmet és a fájdalmat jelenti.
  • A zihálás a kutyák számára a testhőmérsékletük szabályozásának módja lehet. Azonban akkor is előfordulhat, ha stresszesek vagy izgatottak.
  • Egyes kutyák sóhajtozni is szoktak érzelmei kifejezése érdekében, ilyenkor leggyakrabban mellső mancsaikra támasztott fejjel fekszenek. Ha ilyenkor a kutya szemei félig csukva vannak, örömöt és elégedettséget jelez a sóhaj. Ha a szemek teljesen nyitva vannak, akkor elégedetlenséget vagy csalódottságot érez a kutya.
  • A “játéktüsszentés” egy másik nyugtató jel, amelyet a kutyák használnak, hogy jelezzék, nem agresszívak. A játéktüsszentés nem tényleges tüsszentés, hanem inkább egy tüsszentésre emlékeztető gyors hörgés, amely gyakran előfordul játék közben.

3. Szagokkal történő kommunikáció

Szagokkal történő kommunikáció.

A kutyáknak közismerten érzékeny az orruk. Gyakran olyan feromonok segítségével kommunikálnak, amelyeket az emberek még csak nem is képesek megérezni.

Minden kutya termel szag feromonokat, amelyek hangulatától függően változnak: más szaguk lesz, ha a kutya fél, vagy egyéb okok miatt kényelmetlenül érzi magát, és megint más, ha boldog és dominánsnak érzi magát.

A feromonok a nemet és a kort is jelezhetik. Ha egy nőstény tüzel, az illata megváltozik, és a vemhes kutyáknak is más feromonokat termelnek.

Ezek a feromonok elsősorban a vizeletben termelődnek, ezért hajlamosak “megjelölni” a lehető legtöbb tereptárgyat és más kutyák vizeletét sétáik során. És ez az oka annak is, hogy a kutyák egymás hátsóját szagolgatják, amikor találkoznak – ez segít nekik megtudni a másik kutya aktuális érzelmi és fizikai állapotát.

Összegzés

A kutyák sok szempontból hasonlóan kommunikálnak, mint az emberek. A testbeszéd kulcsszerepet játszik náluk is, csakúgy, mint a mi esetünkben.

A hangjelzések is jelezhetik a kutya érzelmeit, ezek azonban ritkábbak és kevésbé fontosak, mint a vizuális jelek. A kutyák számára a hangjelzések a testbeszéd után a második helyen állnak.

Nem közölnek sokféle gondolatot, és közel sem használják őket olyan gyakran, mint a testbeszédet. Hangjelzésekre leginkább akkor támaszkodnak, ha nincsenek egymás látóterében és valamilyen egyszerű, de fontos információt (például veszély közelségét) szeretnénk átadni egymásnak.

A kutyák emellett folyamatosan termelnek feromonokat. Az emberek nem tudják kiszagolni ezeket az illatokat, a kutyák azonban mindenféle információ közlésére használják őket. Négylábú barátunk például képes megmondani egy másik kutya nemét és korát pusztán a szaglása segítségével.

Mi gazdiként kutyánk testbeszédére (tehát a vizuális kommunikációra) és a vokális (hangokkal történő) kommunikációra hagyatkozhatunk ha jobban meg szeretnénk érteni viselkedését. A feromonok azonban sajnos értelmezhetetlenek számunkra, mivel nem tudjuk kiszagolni őket.

A kutyakommunikáció kutyánként eltérő lehet. A fülük például jelentős szerepet játszhat, de egy Németjuhász kutya másképp fogja használni azt, mint egy Beagle.

Egyes kutyák ráadásul jobban kommunikálnak, mint mások. Bár sok minden veleszületett, a gyakorlat teszi a mestert. Egy nem szocializált kutya nehezen kommunikálhat, ezért gyakran agresszívebben lép fel, mint azt a helyzet megindokolná, ugyanis nem érti, vagy félre értelmezi, hogy mit “mond” neki a másik kutya.

A kutyák testbeszédének megismerése minden kutyatulajdonos számára elengedhetetlen. Fontos, hogy megtanuljuk, hogyan kommunikál a kutyánk, amit csak úgy lehet megtenni, ha odafigyelünk rá.

September 6, 2022

További érdekességek

Hírlevél

A hírlevélre való feliratkozással elfogadom az Adatvédelmi szabályzatot.