Vajon a kutyák túlélnék a vadont egyedül?

Bár őseiket tekintve egykori nagy túlélőkről beszélhetünk, napjainkra olyan szinten házasítva lettek, hogy jogosan merülhet fel a kérdés bennünk: vajon meddig bírnák a vadonban?

Persze, így is számtalan egyedül kóborló kutyával találkozhatunk, akik életben maradnak, bár ebben nagy szerepe van azoknak az embereknek, turistáknak, akik mindig adnak nekik pár falatot.

Túlélhetik a kutyák egyedül a természetben?

Bizonyos kutyafajták igenis képesek lennének túlélni és boldogulni a vadonban. De ez nem mindegyikre igaz. Nagyban függ ez a méretétől, állapotától, társasági képességeitől és, hogy mennyire tud zsákmányt szerezni.

Nézzük ezt a kérdést kicsit bővebben is!

Milyen kutyák élték túl a vadont?

A híres csernobili falka

Vannak olyan elszökött és falkában élő kutyák, amelyek nagyon is jól bírják az emberek nélküli életet. Ilyen híres kutyafalka volt például a csernobili kutyák csoportja.

Bár számos egyedet közülük megpróbáltak és meg is öltek -nem kegyetlenségből, csupán az atomrobbanás következményeitől tartva – sokan menekültek el az erdőbe és élték túl még a zord ukrajnai telet is.

Azóta több nemzedék is felnőtt, bár még mindig sújtják őket a radioaktivitás következményei, így rövidebb élettartammal rendelkeznek. Az emberek lakta települések közül sokan szerepet vállalnak az etetésükben és a sterilizálásukban.

Pireneusi hegyi kutyák

További példák a vadonban is túlélő kutyákra az ausztrál szarvasmarha terelők, illetve pireneusi hegyi kutyák. Rendszeresen akár hónapokat is egyedül töltenek a hegyekben, védve a rájuk bízott állatokat, olyan körülmények között, amelyben az emberek már aligha maradnának életben.

Ha valamilyen oknál fogva szeretnénk túlélni a kutyánkkal a vadonban, akkor jó ha az állat olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a hűség, éberség és védelmező ösztön. Az erő és az állóképesség sem elhanyagolható, ha például olyan célokra is szeretnénk használni az állatot, mint a szállítás.

Azok a kutyák, amelyek főleg kinézetük miatt lettek tenyésztve, nem biztos, hogy akárcsak a másnapot is megélnék zord körülmények között.

Mire van szüksége a kutyáknak, hogy túléljenek a vadonban?

Az emberek számára az alapvető szükségletek, mint a víz, élelem és menedék kell, hogy rendelkezésre álljon. Ezt követi a biztonság és a társadalmi struktúra a hosszabb életben maradás reményében.

Ha ezt az elvet átültetjük a kutyák szintjére, akkor láthatunk hasonlóságokat.

Víz

Ami a vizet illetti, ők nem annyira érzékenyek erre, mint az emberek, tovább is bírják nélküle, bár az elején emésztési problémáik lehetnek miatta.

Táplálék

A következő a táplálék. A nem vadonban élő társaiknak ez mindenképp a 8:00 és 16:00 közötti időszakra esne, azonban magukra hagyva bármit megrágcsálva kihúznák egy darabig.

A kutyák abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy mindenevők. Így megbirkóznak a fehérjék, zsírok, csontok és keményítők fogyasztásával is. Sok kutyát az sem érdekli, mennyire friss az adott étel.

Amikor a kutyák a vadonban élnek, muszáj fejleszteniük a vadászösztönüket, képességüket a túlélésért. A kistestű kutyáknak, mint például a terrier vagy akár a beagle, nincs szüksége annyi táplálékra. Képesek követni a kisebb emlősöket a járataikba is, ezzel zsákmányt szerezhetnek. De a madarak elfogásához is elég gyorsak és mozgékonyak lehetnek.

Falka

A társadalmi berendezkedés, vagyis a falka fontosabb az olyan nagyobb és lassabb fajok számára, mint a rottweiler vagy masztiffok, akik csoportosan eredményesebben tudnak vadászani.

Az olyan vadon élő kutyafajták, mint a sakál vagy a vadkutya, dögöket esznek, de még így is meg kell küzdeniük érte a többi állattal, hogy megfelelő mennyiséghez juthassanak. Így azok a kutyafajok, amelyek nem túl jók ebben a versenyzésben, biztosan nem élnék túl a vadont.

Szőrzet

A vadon élő kutyáknak a szőrzete is az adott hőmérséklethez és annak változásához alkalmazkodik. A rendkívüli meleg vagy éppen hideg éghajlaton, az ahhoz megfelelő szőrzettel rendelkező fajták tudnának jobban érvényesülni és előnyre szert tenni. Bár a legtöbb éghajlaton a rövid szőrű kutyák is életben maradnának társaik segítségével.

Ugyan a falkán belül létezik hierarchia, vagyis, hogy ki a legdominánsabb, de mégis minden tagukról gondoskodnak. Legyen szó nemrég született kölykökről és az anyjukról.

Utódok nemzése

A kutatások kimutatták, hogy a vadkutyáknak kevesebb kölykük születik, még ha elsőre azt gondolnánk, hogy mivel náluk nincs szabályozva a születés, így sokkal több az újszülött.

Viszont az igazság az, hogy például az afrikai vadkutyák közül -akik az egyik legjobban vadászó emlősök-az alfa hím és nőstény párosodik általában. Ezáltal tovább örökítve a legerősebb géneket, amelyek a túléléshez kellenek.

Szaglás

Még a háziasított kutyáknak is nagyon jó a szaglásuk, ami hasznos lehet a vadonban, ha az ellenségek, veszélyek vagy az élelem felismeréséről van szó.

Valamint az íriszükben is több pigment van, így tovább bírják az erős fényt, mint mi, emberek.

Összegezve

A vadon élő kutyákról általában elmondható, hogy a közepes vagy nagy és inkább rövid szőrű fajták az elterjedtek. A legtöbb karcsú, de nem túl izmos. A kisebb termetűek nagyrészt nem élik túl, ha nincsen ember a közelükben.

Az is megfigyelhető, hogy attól függően változik ezeknek a vadon élő állatoknak a bundája, hogy milyen ott az éghajlat. Például a sivatagos helyeken inkább homokszínű szőrzettel rendelkeznek.

Milyen kutyafajták élnék túl valószínűleg a vadonban?

Kis termetű kutyafajták

A kisebb fajták közül a Jack Russel és a Cairn Terrier élné túl a legvalószínűbben. A Jack Russelek nagyon energikus kutyák, akiket patkányfogónak tenyésztettek eredetileg. A Cairn Terrierek strapabíró, szőrős, skót kutyák, amelyek minden időjárási körülményt jól viselnek.

A spániel és a Beagle valamivel nagyobb fajták, az utóbbi pedig valamivel lassabb és kevésbé intelligens a vadászkutyákhoz képest, ellenben nagyon kitartóan tudja üldözni a zsákmányát.

Közepes termetű kutyafajták

A közepes testű kutyák közül a colliek, a rertiverek, a pásztorkutyák, juhászkutyák élnék túl nagy valószínűséggel. A fent említett fajták minden adottsága megvan a vadászathoz. A retriverek pedig jól is úsznak.

A falka védelmében és a vadászatban a dobermannok agressziója és ereje jól jöhet. Illetve a rottweilerek és a pitbullok is helyt kapnának már csak hírük és megjelenésük miatt is. Erős és masszív kutyák, megfelelő attitűddel.

Nagy termetű kutyafajták

Hóban viszont az alaszkai malamutok rendelkeznek a hosszútávú túléléshez szükséges intelligenciával, munkabírással és erővel. Az olyan nagy fajták, mint a bernáthegyi vagy a pireneusi hegyi kutyák is nagyon jó teherbírású, őrző kutyák.

De az olyan regionális kutyák, mint a dél-afrikai Boerboel is a túlélőlista élén végezné. Illetve az ír farkaskutyát sem kellene nagyon félteni.

A kutyák tovább élnének a vadonban?

Bár ilyen jellegű kutatás még nem készült, a válasz azonban valószínűleg az, hogy nem. Ha csak belegondolunk, hogy nincs állatorvosi felügyelet, így fennáll az veszélye, hogy nem megfelelő táplálékot vagy vizet vesznek magukhoz, a folyamatos harcokról és ragadozókról nem is beszélve.

Így egy vadon élő kutya várható élettartama általában elég rövid lehet.

Összegzés

Az tehát, hogy egy kutya túlélné-e vadonban sok mindentől függ, beleértve a fajtáját, méretét, alkalmazkodó képességét.

A mai háziasított kutyákban ugyan benne vannak bizonyos ösztönök, mint vadabb társaikban, de kérdéses, hogy az adott helyzetben mind helyt tudnának-e állni.

Viszont amellett sem lehet elmenni, hogy napjainkban is számos vadkutya falka létezik világszerte, akik sikeresen adaptálódtak a környezeti és egyéb kihívásokhoz.